Életjel

Sziasztok!

Kicsit elhanyagoltam a blogot, amiért elnézést kérek, nagyon sok dolog összefolyt mostanában.

Köszönöm mindenkinek, aki drukkolt a Lélekszilánkoknak, sajnos az Aranymosás most nem sikerült. Indoklás ugyebár hivatalból nincs, nagyon sokat lehetne ezt a dolgot elemezni, de úgy gondolom felesleges. Már a pályázat lefolyása alatt találtam egy nagyon szimpatikus kiadót, a legfőbb célom, hogy felfejlesszem a Szilánkot olyan szintre, hogy befogadják. :)

Viszont vannak sokkal jobb híreim is! Elég régóta nem adtam hírt nyomtatásban megjelent dolgokról.

Ebben az évben jelen pillanatban úgy néz ki (ezeket tudom biztosra mondani) két kötetben jelenek meg: az egyik egy mesekönyv, ahol Az első hó című mesém debütál, ez a mese azért is érdekes, mert az adventi mesekalendáriumban is helyet kapott tavaly télen.

A másik egy irodalmi kötet, ami az anyák napjához kötődik, ide a Porszemek című írásom került be. Ez a novella azért különleges számomra, mert általában szeretek csiszolgatni a irományaimon utólag, így majdnem mindig előző évi dolgokkal pályázok. Ez viszont egészen friss, februárban írtam. Merem remélni, hogy ez a fejlődést mutatja, és nem pusztán szerencse dolga volt.

Ezen felül adós vagyok tavalyi eredményekkel is:

Összesítve elmondhatom, hogy szép eredményeim lettek: egy 1. helyezés, három 2. helyezés, két különdíj, egy 9. helyezés, és két nyomtatásban megjelent novella. (a 9. helyezett novellát már olvashatjátok az oldalon)

Képet holnap tudok mellékelni az oklevelekről. :)

Állati születésnap (novella)

Hosszúra nyúlt a nap, már-már esteledett, amikor Cecília elindult a munkahelyéről. Útközben betért egy kis közértbe, majd, mint szokásosan, a park felé vette az irányt. Útjában megfáradt emberek siettek vele szembe, majd tűntek el a háta mögött egy szűk mellékutcában. Kopott kabátjukat aranyra festette az őszi Nap fénye, szemüvegükön kihunytak az utolsó sugarak.

Cecília nem igazán törődött velük, mondhatni rájuk sem nézve haladt a Gerbera utca 4. szám felé, gondolatait pedig eltöltötte a frissen vásárolt lasagne ínycsiklandozó illata.

Megigazította a haját egy kis butik kirakatára hunyorítva, majd büszkén kacsintott saját elhomályosult tükörképére, és átvágott a vörös és sárga színekben pompázó fák között. Cupp. Először nem értette. Cupp. Egy levél ragadt a talpára. Cupp. Mit levél? Egy egész sárréteget vitt magával. Cupp. Valami büdös. A kutya gazdája bizonyára most csuklik. Lekapargatta, amennyire tudta. Még a fűben is megtörölte a lábát, majd folytatta útját, azon gondolkodva, vajon a múlt héten vásárolt piros kiskosztümjéhez milyen lábbelit vesz fel holnap? Nincs egy jó cipője ezen az egyen kívül, ami a leárazáson is majdnem negyvenezerbe került, és most tessék! Cupp. Egy neveletlen kamasz megint kiköpte a rágót, ráadásul pont az útra.