Perzselő nyár köszöntött a
falura, és a déli napsugarak szinte felégették az útszéli füvet. Egy lovaskocsi
porzott végig a hosszú úton, nyomában éles kutyacsaholások harsantak fel. A
falu szélén a gyümölcsös mellett az udvaron létrát állítottak, a baromfiak az
alá menekültek a meleg elől. A verandán Bess éppen egy regényt olvasott, az
arckifejezéséből ítélve olyan ponyvát, amit a vándorcigányok árusítottak múlt
héten. Nagy divatja volt ezeknek a romantikus történeteknek, a Bess-féle fiatal
lányok valósággal rajongtak érte – kérőik nem kis bosszúságára.
Bessnek
egyébként tetszett valaki. Két házzal arrébb lakott egy katonagyerek, George,
akinek naponta vitt friss kenyeret a mezőre, amikor a földeken segített két
szolgálat között. George és családja a nagy háború idején költöztek ide, miután
a családfő lábát ellőtték. A fiatal férfi nem mutatott különösebb érdeklődést
Bess iránt, bár nővére, Jodie miatt sokszor ólálkodott a kert körül.
